A BOSTONI TEADÉLUTÁN ELŐZMÉNYEI                                                A 18. század második felében Boston az angol gyarmati politika elleni tiltakozás helyszínévé vált. A szétszórt települések jelentős része ugyanis a keleti part közelében volt. A fehér telepesek száma ebben az időszakban negyedmillióról hamarosan két és fél millióra nőtt. Az angolok is hasznot akartak húzni a nagymértékű kivándorlásból, és jelentősen megemelték az adókat és a behozatali vámokat. Az 1765-ös bélyegtörvény (STAMP ACT) és az 1767-es, számos termékre, többek közt a teára új adókat kivető Townshend törvények felkorbácsolták a telepesek érzelmeit (lásd bostoni sortűz), akik sérelmezték, hogy úgy kell adókat fizetniük, hogy közben nincsen képviseletük a brit parlamentben. Az új adók kijátszására széles körben elterjedtté vált a csempészet, amelyben többek közt John Hancock, a függetlenségi nyilatkozat későbbi aláírója is részt vett. Hajóját, a Libertyt a brit vámhatóságok 1768-ban elkobozták, őt magát pedig vád alá helyezték a jövedéki törvények megsértése miatt. Védője nem más volt, mint John Adams, az Amerikai Egyesült Államok későbbi elnöke. Az ellene emelt vádakat később elejtették, ám Hancock bojkottot szervezett a Brit Kelet-indiai Társaság Kínából behozott teája ellen, így annak eladásai a gyarmatokon az addigi 320 000-ről mindössze 520 fontra zuhantak. 1773-ra a Kelet-indiai Társaság eladósodott, raktárai pedig tele voltak a csempészek vámmentesen behozott teája miatt eladhatatlan készletekkel. A brit kormány jóváhagyta a teatörvényt (TEA ACT), amely lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt adhassa el az árut.

A BOSTONI TEADÉLUTÁN                       1773. december 16-án móhauk (MOHAWK) vagy narraganszet indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták. Ennek közvetlen oka az volt, hogy az angol kormány a Londonba szállított tea vámját megszüntette, de változatlanul fenntartotta a tea árát az észak-amerikai gyarmatokon.

A BOSTONI TEADÉLUTÁN KÖVETKEZMÉNYEI                                   Ez az úgynevezett „bostoni teadélután” volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon. „Olyan teát főzünk György királynak, hogy abba belefullad!” – mondták. A helyzet ezután mérgesedett el, mert a Lord North által vezetett kormány a lázadást erőszakkal akarta leverni.

A bostoni események is hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború 1775. évi kitöréséhez. A függetlenségi háború a gyarmatoknak Angliától való elszakadásához és az Amerikai Egyesült Államok megalakulásához vezetett.

A BOSTONI SORTŰZ ELŐZMÉNYEI    1765-ben érvénybe lépett a bélyegtörvény. Ez minden dokumentumra, legyen az egy hivatalos levél, vagy egy egyszerű szórólap, adót vetett ki, melynek bevételeiből a brit haderő az Észak-Amerikában tartózkodó csapatainak költségét akarta kompenzálni. 1765 októberében az ún. Bélyegtörvény Kongresszus hivatalos tiltakozólevelet intézett Nagy-Britanniába a bélyegtörvény ellen, bár hivatalosan elismerte azt.

1767-től a parlament kiadta a townshendi törvényeket, melyekkel minden amerikai területre behozott árura adót vetett ki. A Liberty-t, John Hancock hajóját csempészettel vádolták, és a bostoni helyőrség 1768. június 10-én lefoglalta. Az utcákon tüntetések törtek ki, ezt a vámtisztek jelentették Londonnak.A BOSTONI SORTŰZ                            1770. március ötödikén estefelé a brit Hugh White közlegény, éppen szolgálatban volt, a King Streeten a vámház előtt állt őrt. Egy fiatal parókakészítő tanonc lépett oda hozzá, és John Goldfinch kapitány felől érdeklődött, mivel szerintük nem fizette ki a számláját a boltban. Goldfinch valójában még az ezt megelőző napon kifizette a számlát, ezért figyelmen kívül hagyta a fiatal fiú mondandóját. Hugh közlegény, védve felettesét, megjegyezte, hogy a tanonc beszélhetne udvariasabban is a kapitánnyal. A fiú és Hugh közlegény vitába keveredtek, s a végén a közlegény oldalba vágta a fiút a puskájával. A fiú barátai is bekapcsolódtak a vitába. A kiabálás egyre nagyobb tömeget vonzott a King Streetre, s egyre több feldühödött bostoni polgár vette körbe White közlegényt. A harangokat is megkongatták, így sokan a bostoniak közül azt hitték, hogy kigyulladt valami. Ekkorra már több mint ötven bostoni polgár vette körbe a közlegényt. White eközben erősítésért küldött, és meg is érkezett Thomas Preston kapitány s őrjárata személyében. Az őrjárat William Wemms, Hugh Montgomery, John Carroll, William McCauley, William Warren és Matthew Kilroyb közlegényekből állt. Preston saját elmondása alapján a katonák visszább szorították a tömeget, akik száma addigra több százra nőtt. A tömeg nem hagyta annyiban a dolgot és „tűz” felkiáltással, hógolyóval és más kisebb tárgyakkal kezdték dobálni a brit katonákat. Egy helyi kocsmáros Richard Palmes kezében egy ütővel odalépett Prestonhoz és megkérdezte, hogy a katonák puskái töltve vannak e. Preston kapitány biztosította a kocsmárost, hogy mindegyik fegyver töltve van, de addig nem tüzelnek a katonák, amíg arra parancsot nem kapnak. (Preston kapitány amúgy is nehezen adhatott volna ki tűzparancsot, mivel katonái előtt állt.) Ekkor egy eldobott tárgy fejbe találta Montgomery közlegényt, aki a földre rogyott és elejtette a muskétáját is. Feltápászkodván, káromkodva azt kiáltotta, hogy „tűz”, habár ilyen parancsot nem kapott senkitől. Palmes, a kocsmáros ekkor ütőjével hatalmasat csapott a közlegény karjára és majdnem sikerült Preston kapitányt is fejbe csapnia, de neki is csak a kezét találta el. Hirtelen csend állt be a téren, majd eldördültek az első lövések, a katonák a tömeg közé lőttek, habár a kapitány nem adott ilyen parancsot. Tizenegy ember sérült meg, ebből három amerikai Samuel Grey kötélkészítő mester, egy szökött rabszolga Crispus Attuck , és egy tengerész James Caldwell azonnal meghalt. A megdöbbent amerikaiak elhagyták a teret és a közelben lévő utcákon gyülekeztek. Preston kapitány erősítésért küldött és a 29. gyalogsági ezred katonái azonnal körbevették a vámház bejáratát. Időközben Boston kormányzója is megjelent, aki megígérte, hogy a felelősöket bíróság elé fogja állítani, amennyiben a tömeg feloszlik.                                                          

A bostoni sortűz Boston Massacre (1770. március 5.) az amerikai függetlenségi háború egyik előzménye. A Bostonba az esemény előtt nem sokkal megérkezett brit katonák a dühöngő tömegbe lőttek, amelyben 5 ember meghalt és még többen megsebesültek.

A legtöbb amerikai kikötőben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, előkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát.

Az az úgynevezett „bostoni teadélután” volt a jel az Anglia elleni általános felkelésre az amerikai gyarmatokon. „Olyan teát főzünk György királynak, hogy abba belefullad!” – mondták. A helyzet ezután mérgesedett el mikor Lord North által vezetett kormány a lázadást erőszakkal akarta leverni.

A bostoni események is hozzájárultak az amerikai függetlenségi háború 1775. évi kitöréséhez. A függetlenségi háború a gyarmatoknak Angliától való elszakadásához és az Amerikai Egyesült Államok megalakulásához vezetett.

A BOSTONI SORTŰZ KÖVETKEZMÉNYE                                     A hazafi Samuel Adams ezt kihasználva tovább feszítette a húrt a britek és a kolóniák közti kapcsolatban. Az ellenállás valamelyest legyengült, amikor 1770-ben a brit parlament az adók nagy részét megszüntette. Csak a teán maradt adó, amit a hazafiak még mindig elleneztek, mondván, hogy csak a saját képviselőjük szabhat ki adókat. A gyarmatok azonban nem bírtak képviselőkkel a brit parlamentben.

1773-ban kiadták a teatörvényt. Ez közvetlen előzménye volt a Bostoni teadélutánnak, ami pedig a Függetlenségi Háború közvetlen előzménye.AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZATA   1776. július 4-én a Kontinentális kongresszus elfogadta a tizenhárom gyarmatnak a Brit Birodalomtól való függetlenségét kimondó Lee-határozatot. A döntést hivatalosan bejelentő és megindokló dokumentum, az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata július 4-én került jóváhagyásra.

Az eredeti dokumentum a washingtoni Nemzeti Archívumban látható. Július 4., a függetlenség napja az USA nemzeti ünnepe, illetve szövetségi állami főünnepe.TEA ACT-.-A TEA-TÖRVÉNY HATÁSA    Lord North III. György brit király miniszterelnöke 1772-73-ban javítani kívánta a Brit Kelet-indiai Társaság anyagi helyzetét. A bevételekre nagy szüksége volt a Társaságnak, ugyanis az indiai éhínség és az európai piac relatív gyengesége miatt csődközeli helyzetbe jutott. Ezért módosított a teakereskedelem mechanizmusán: addig ugyanis az Indiából érkező élvezeti cikket Londonban kötelezően aukcióra bocsátották, a közvetítők pedig saját hasznuk érdekében tovább emelték a tea árát. Az 1773. április 27-én elfogadott Tea Act viszont lehetővé tette, hogy a Brit Kelet-indiai Társaság közvetlenül forgalmazhassa a gyarmatokra a teát. Ez a módosítás elvileg még a gyarmatok lakosságának is jó lett volna, hiszen ez által a tea ára olyan szinten csökkent, hogy versenyképes lett a holland csempészekkel szemben is. Ezzel a brit kereskedők olcsóbban árulhatták a teát, mint a helyi kereskedők.

Abban, hogy ez a "rebellis gyarmatoknak" is megfelelő lesz csalódnia kellett Lord Northnak. Ugyanis a teaadó csak egy része volt a sérelmeknek. Nyugodtan mondható, hogy a teaadó elvi kérdés volt, a Brit Kelet-indiai Társaság privilegizálása, illetve egyes helyi tisztviselők – például Thomas Hutchinson massachusettsi kormányzó – részesedése a kereskedelemből pedig még inkább felbőszítette a gyarmati lakosságot. A gyarmatok lakossága inkább fogyasztotta a drágább, csempészett teát, s bojkottot hirdettek a Brit Kelet-indiai Társaság árui iránt. 1773 során például Philadelphia és New York előtt is visszafordították az angol hajókat, Charlestonban pedig utóbb a kikötőben rohadt el az értékes rakomány.

Mindezen események, valamint a korábbi 1770-es bostoni sortűz vezettek a Bostoni teadélutánnak nevezett eseményhez, amely az Amerikai függetlenségi háború kezdete lett.