Ki választja ki azokat, akik képviselik a választókat a parlamentben? Hát maguk a választók a választáson vágják rá sokan kapásból. Látszólag ez helyes válasz ám, ha jól megnézzük az országgyűlési választások rendszerét, akkor láthatjuk, hogy inkább jóváhagyásról mint valódi választásról van szó Magyarországon. A dolog gyökerei az egypártrendszerig nyúlnak vissza.

Az 1980-as évek második felére világossá vált a kommunista hatalom számára, hogy a nemzetközi politikában az USA – Szovjetunió viszonyában az USA javára elindult erőegyensúlyi változások el fogják érni Magyarországot is, és mindez az egypártrendszer véget is jelenti majd belátható időn belül. A közelgő problémára a hatalom átmentés volt a kulcsszó, amelyet a rendszerváltozás jelmondata - a békés átmenet – gyakori hangoztatása közepette a kommunizmus urai 1989 után sikeresen meg is valósítottak. Valójában nem valódi rendszerváltozásról beszélhetünk, inkább rendszerátalakítás a megfelelő kifejezés az 1989 - 1990-es folyamatra.

Az új, a mostani rendszert valójában az előző rendszer hozta létre, hiszen az rakta le az alapjait, a magyar társadalom csupán szemlélője volt a rendszer átalakításnak, és nem aktív formálója. Létrejöttek ugyan új politikai erők, pártok, ám a helyzet mégis csak az volt hogy a kommunista egypártrendszer hatalma alakította át saját magát a megváltozott nemzetközi helyzetnek megfelelően többpárti hatalommá. A mai rendszer nem más mint a Kádár rendszer többpártivá maszkírozott változata, és a többpárti arc mögött valójában az előző egypártrendszer hatalmi gépezete rejtőzik. Láthatjuk, hogy jórészt ugyanazon körök, klánok tagjai foglalják el a mai rendszernek meghatározó székeit is, mint akik korábban az előző rendszer hatalmának birtokosai is voltak. Az előző rendszer, amit gyakran puha diktatúraként jellemeznek, egyik legfontosabb ismérve az volt, hogy meglehetősen kevés választási lehetőséget adott az embereknek, az egypártrendszer az emberek felett hozta meg a döntéseit. Ezt a legfontosabb elemet kellett átmenteni az új többpári rendszerbe, hogy a régi – új hatalom továbbra is a társadalom feje felett dönthessen fontos kérdésekben azért, hogy hosszabb távon is megőrizze a társadalom felett a hatalmát. Ennek érdekében olyan a választási rendszert hoztak létre, amelyen bárki, párt vagy önálló független magánszemély is indulhat, legalábbis elméletileg, és így fenntartsák a választás szabadságának látszatát. Igen, csak a látszatát, mert a választási rendszer úgy lett megalkotva, hogy abban alapvetően végig egy lényeges íratlan szabály érvényesül, nevezetesen az, hogy csak azoknak van esélyünk a választásokon, akik a politikai hatalmi rendszer által támogatva indulnak. Elméletileg ugyan lehetséges, hogy országgyűlési képviselő legyen például akár egy független magánszemély, de gyakorlatilag a parlamentbe a hatalom támogatása nélkül nem kerülhet be senki.

A naiv választópolgár miközben él a szabad választás jogával, közben az irányított választáson csak a hatalom kiválasztottjaira szavazhat. A rendszer úgy van megalkotva, hogy a hatalom választja ki a saját jelöltjeit, és csak ezekből, a hatalom jelöltjeiből lehet választani a voksolás során. Ha alaposan megvizsgáljuk ezt a hatalom által irányított folyamatot, akkor láthatjuk, hogy a hatalom tulajdonképpen csak a jóváhagyást bízza a választókra, a valódi választást a hatalom a saját berkeiben előzőleg már elvégezte. A választási rendszerbe tudatosan olyan akadályok vannak beiktatva, amelyeken gyakorlatilag csak a hatalom kiválasztottjai tudnak átjutni.

Indulni indulhat bármely párt, magánszemély, de az előirt számú ajánlás összegyűjtésére annak van esélye, amelyik erre alkalmas apparátussal rendelkezik, vagy valamelyik erre alkalmas szervezet támogatását élvezi. Tehát az ajánlás gyűjtésen, ami tulajdonképpen a hatalmi rendszer apparátusai által támogatott előválasztás, csak a rendszer által támogatott kiválasztottak juthatnak át. Ám ha esetleg valaki, aki nem a rendszer kiválasztottja, valahogy mégis összegyűjtené a szükséges ajánlást, ott a következő akadály, a választási kampányban, kellő médiaszereplés nélkül esélytelen az ismeretlenség homályából induló jelölt vagy párt, és a nagy médiákba a hatalom támogatása nélkül esélytelen a bekerülés. De ezeken kívül, a hatalom kezében még számos lehetőség van a nem kívánt párt vagy képviselőjelölt eltávolítására, a különféle aljas zsarolásoktól kezdve, a koncepciós alapon indított hatósági eljárásokig. Így vagy úgy, de a hatalom támogatása nélkül indulni akarók körül a kör gyorsan bezárul, és szavazólapon csak azok a neve lesz ott, akit a hatalom gépezete oda engedett. Akik között persze olyanok is lesznek, akikre biztosan nem sokan voksolnak, az ilyeneket azért engedi oda a rendszer, hogy ne rájuk, hanem a mellettük induló, a hatalom által kiválasztottra szavazzanak az adott körzetben.

Ez volna a szabad választás? Az emberek feje felett a hatalom berkeiben választják ki azokat az esélyes jelölteket, akikből majd a választó választhat. Az ilyen módon már előre manipulált választás eredménye különféle trükközés mellett előre borítékolható. Például ha a hatalom számára lényeges körzetekben a befutónak kiválasztott jelölt mellé, esélytelen, vagy épp egymás szavazatait megosztó jelölteket tesznek, illetve engednek oda, akkor gyakorlatilag kizárt, hogy a hatalmi gépezetben előre eldöntött parlamenti összetételtől merőben eltérő eredmény szülessen a választáson. Tehát a társadalom pénzéből van fenntartva egy olyan választási rendszer, ahol ugyan elhitetik a szabad választást, de közben a hatalom már előre dönt a választás eredményéről!

Többen kételkednek a szavazás, illetve a szavazás eredményének megállapításának rendszerében is, és nem is alaptalanul. A szavazatvásárlás és a választóhelységekbe történő szervezett utaztatás köztudott, ám bocsánatos bűnnek számít. Viszont Váradi András alcsútdobozi polgármesterjelölt, a szavazás előtti estén történt likvidálása után, sokan már azt is el tudják képzelni, hogy a hatalom már arra is képes, hogy a szavazatszámlálást is manipulálják.

Ez korántsem lehetetlen, mert a szavazóhelységekben megszámolt szavazatok egy számítógépes rendszerben kerülnek összesítésre, ahol a töredékszavazatok elosztására is sor kerül. A töredékszavazatok rendszere arra a jól hangzó gondolatra hivatkozva került bele a választási rendszerbe, hogy egyetlen szavazat se vesszen kárba a voksoláson, ám a töredékszavazatok rendszere bonyolult, átláthatatlan, és manipulálható, és mindezt azért építették be a választási rendszerbe, hogy a szavazás lezárása után még a hatalom még változtatni tudjon az eredményen.