– Miaú!

A boszorkány ügyet sem vetett a lábához dörgölődző macskára, mással volt elfoglalva. Bosszúsan bámulta magát a tükörben, és egyáltalán nem volt megelégedve a látvánnyal. Először is a haja. Másodszor meg, úgy általában. A haja az egyszerűen szörnyű! Olyan, mint egy szénaboglya, amin átszáguldott egy hurrikán.

A boszorkány elgondolkodott:

– Erre felé nincsenek hurrikánok! Vagy mégis? Á, hát nem mindegy? A haja teljes katasztrófa, hurrikánnal, vagy hurrikán nélkül, de pont olyan, mint egy boszorkányé. Már csak egy vasorr hiányzik, hogy tökéletes banya legyen belőle, akivel a rossz gyerekeket szokták ijesztgetni:

„Pistike! Ha nem leszel jófiú, és nem eszed meg a vacsorát, akkor jön a banya néni a szomszédból, és elvisz!”

Ahogy most kinéz, nagyon valószínű, hogy a gyerekek el fognak hízni a környéken, ha az ő frizurájával szervírozzák vacsorájukat. Tétován bámult a tükörbe, szörnyen érezte magát, mert nem csak a haja áll rosszul, amúgy is rossz passzban van, a dolgai sem mennek jól az utóbbi időben. Döbbenten nézte a tükröt – mint egy boszorkány!

Elkeseredve roskadt le a székre.

– Pedig nem is vagyok boszorkány! Igaz, hogy érdekel az ezoterika, és azok a dolgok, amit okult tudománynak hívnak, de attól, hogy az embert érdeklik ezek, attól még nem lesz egy gonosz szipirtyó, aki varázsfőzetet kotyvaszt, hogy azzal jóképű királyfikat varázsoljon át rút békává.

Igen, érdekli a táltosok ősi tudománya, a jelképek misztikus világa, de ez egyáltalán nem az, amit az emberek általában a boszorkányságnak képzelnek. A boszorkányok egy külön kaszt az okult tudományok között, és egyáltalán nem gonoszok, de ő egyébként sem kérte a boszorkányszövetségtől, hogy vegyék fel a soraikba. Ez az egész boszorkányhistória, onnan ered, hogy az utcában a gyerekeket beoltották azzal, hogy ő egy gonosz boszorkány.

Bosszúból tették vele ezt! Az egyik apukával összeszólalkozott, amikor az pofátlanul elfoglalta a parkolóhelyet, amit mindig ő szokott használni.

Na jó, nem mindig, csak majdnem mindig, de akkor sem hagyhatta, hogy egy pökhendi alak kitúrja, a parkolóhelyérről. Az meg bosszúból beoltotta a gyerekeket, hogy a néni egy boszorkány, aki éjjelente varangyos békát főz a konyhájában.

Na mindegy, hülyeség ez az egész, de azért bántja, mert nem akar ártani senkinek. Mondjuk azért azt az átkozott alakot szívesen átváltoztatná varangyos békává! A bökkenő csak az, hogy nem tud varázsolni. Pedig létezik a fekete mágia, amivel ártani lehet, de annak a tudományát csak kevés beavatott ismeri.

A boszorkány elgondolkodott.

– Lehet, hogy ő is valamiféle ártó varázslat áldozata?

Sokáig úgy tűnt, hogy lassan, de haladnak előre a dolgai. Egészen jó kapcsolatokat épített ki, előfordult, hogy magas körökből is keresték, mint ezoterikus szakembert, hogy a véleményét kérjék ilyen-olyan dologban. Az ősmagyarság titkait kutatók között épp úgy ismerték, mint vallási berkekben. Az okkultizmusról úgy hiszik, hogy ilyesmivel a flúgosok foglalkoznak, ám a valóságban, ebben a tudományában sokan hisznek magas politikai körökben éppen úgy, mint az egyház soraiban.

Az utóbbi időben viszont egyre inkább mellőzik azok, akik korábban keresték. Pedig ő semmit nem csinált másképp. Ugyanúgy él, ugyanúgy vélekedik a világról mind korábban. A politika nem érdekli, az ismerősei között különböző politikai felfogású emberek vannak. Tiszteletben tartja a véleményüket, de nem ártja bele magát a politikába. A boszorkány hiába törte a fejét, nem tudott rájönni miért kezdenek rossz irányba fordulni a dolgai.

– Miaú!

A macska dörgölődzött me­gint a lábánál. Felsóhajtott, még a macska is érzi a gondjait.

A macskát, kis szépséghibával fogadta örökbe, évekkel ezelőtt. A cica fekete, de nem teljesen, az első mancsán van egy fehér folt. Nem nagy, de eléggé látszik. Egy macska legyen fekete, fehér, akármilyen, vörös vagy tarka, de ez a macska a fehér folttal meg olyan semmilyen. Fekete és fehér, de azt mégsem lehet mondani, hogy tarka lenne. Se teljesen fekete, se tarka, fehér meg végképp nem – hát, hogy lehet ilyen béna egy macska?

Végül némi kísérletezés után, sikerült találni olyan hajfestéket, ami tartósan befeketítette a macska fehér foltját. A boszorkány elégedett volt az eredménnyel, a macska már kevésbé volt boldog, a hajfesték szagát nem szerette. Mostanra a macska már beletörődött a sorsába, egy ezoterikus csaj macskájának lenni áldozattokkal jár. Viszont a szállás és az ellátás egészen jó, és cserébe az időnkénti átfestést is elviseli egy edzett macska. Az utcában van olyan macska, akit fürdetnek, de akkor már jobb inkább néha egy kevés hajfesték.

Ölébe vette a macskát, majd ettől megnyugszik szegényke.

– Talán újra ki kellene menni a Pilisbe  – töprengett tovább a boszorkány.

A Pilisbe még gyakrabban járt az utóbbi időben, mint korábban. Ott van a föld csakrája, a sárkányvonalak közelében energiával töltődik fel az ember. Magával szokta vinni sámándobját, a dob által keltett rezgések felerősítik a az energiákat körülötte. Energiára nagy szükség van, különösen akkor, amikor rosszra fordulnak a dolgok az ember körül. Ám rajta valamiért a Pilis szakrális erői sem segítettek.

– Talán rontás van rajtam, keresni kellene valakit, aki le tudja venni a rontást  – elmélkedett tovább, macskával az ölében.

Végül nagy sóhajtás közepette letette a macskát, és kivette a szekrényből a whiskys üveget. Nem szokott inni, a whiskyt azért tartotta mert kellett az egyik receptúrához. Barátnőinek szokott szerelmi bájitalt készíteni, ez nagyon bevált szer, egy kiszemelt férfi elbódításához. Abba kell a tiszta forrásvíz, és néhány másik összetevő mellé, egy cseppnyi whisky is. Most viszont el volt keseredve, és olyat tett, amit nem szokott, alaposan meghúzta az üveget. Az erős szesz megnyugtatta, így ismét meghúzta az üveget.

– Talán mégis jósnőhöz kellene mennem  – zökkent vissza a gondjai közé. Egy jósnő csak belenéz a varázsgömbbe, és minden titok feltárul előtte.

–   Varázsgömb? De hiszen nekem is van egy varázsgömböm!

Az Ecseri piacon, még évekkel ezelőtt látta meg az üveggömböt, és megtetszett neki. Az árus nevetve állította, hogy ezzel még varázsolni is lehet, csak ő nem árul hozzá varázsigét. Végül megvette a jókora üveggolyót, jó lesz dekorációnak a lakásban, gondolta akkor, de a varázsszer maradt a garázsban a kacatok között, ahová a kocsiból kirakta.

– Talán ki kellene próbálni, hátha jó valamire  – fantáziált mélabúsan a boszorkány.

– Miaúú!

A macskának véleménye volt a dologról, de a boszorkány nem vitatkozott a macskával. Fogta a whiskys üveget és ivott egy kortyot.

– Nem is olyan rossz ez a whisky  – nézegette az üveg címkéjét.

Aztán kiment a garázsba a varázsgömbért.

A varázseszköz eléggé koszos volt, így némi töprengés után beletette a mosogatóba.

– A varázsgömböt szabad vízbe tenni? Talán be nem ázik, de a víz nem árt a varázsgömb energiamezőjének? Inkább tiszta forrásvízbe kellene áztatni…

Aztán bosszúsan legyintett, az Ecserin guberált üveggolyónak biztosan nem árthat egy kis víz. Azért óvatosságból nem engedett vizet a mosogatóba, csak nedves szivaccsal ledörzsölte, aztán ablaktisztítóval áttörölte. Elégedetten szemlélte az üveggömböt. Így tisztán, csillogósan, egészen varázsgömb kinézete van, csupán a varázserő hiányzik belőle.

Megakadt a szeme az ablakon.

– Te jó ég! Már majdnem sötét van odakint, és nincsen leengedve a redőny!

Ha az utcáról valaki meglátja ezzel az üveggömbbel, akkor holnap már a máglyára akarják küldeni! A macskája fekete, a környékbeli gyerekek szentül hiszik, hogy boszorkány, és ha még a varázsgömbbel is meglátják, az átkozott apuka itt fog máglyát rakni a háza előtt. Gyorsan letette az üveggömböt, leengedte a redőnyt, még a sötétítő függönyt is behúzta. Biztos, ami biztos, bezárta a bejárati ajtót is.

– Így ni! – Most már nyugodt lehet, nem kell tartani a leskelődőktől. Lepakolt a nappaliban asztalról, és a közepére tette az üveggömböt. Aztán tanácstalanul nézte.

– Most, hogyan tovább? – Varázsige is kellene hozzá, vagy valami. Egy használati utasítás jó lenne, manapság még a cipőfűzőhöz is jár, érthetetlen, hogy pont egy varázsgömbhöz nem adnak leírást. Ó, hát persze! A varázsgömböt csak a beavatottak tudják használni, de hiába törte a fejét, momentán senki nem jutott az eszébe, akinek ilyen irányú szakképesítése lenne. A magyar szakképző rendszer nem tökéletes, varázsgömb használatát még nem oktatják OKJ-s tanfolyamon.

– Milyen könnyű a boszorkányoknak! – Gondolta – nekik igazi varázsgömbjük van, nem az Ecseri piacon vett bóvli. Vajon hogyan kell bekapcsolni egy varázsgömböt? A konnektorba nem lehet bedugni, de talán kell hozzá wifi? Marhaság! A középkorban nem volt wifi, és mégis működtek a varázsgömbök.

– A gondolat ereje biztosan kell hozzá, a koncentráció fontos, a varázsgömb nem működhet másképp – töprengett a boszorkány.

Leült az asztalhoz, mereven nézte a gömböt, próbált koncentrálni, de nem történt semmi. Ábrándozva nézte a whiskys üveget, talán kellene még inni egy kis varázsitalt. Ha eleget iszik belőle, akkor lehet, hogy látna olyan dolgokat, amiket egyébként nem látna. Például három holdat az égen, de lehet, hogy az átkozott apukából is három jelenne meg a varázsgömbben.

Gyorsan elhessegette ezt a gondolatot, tanácstalanul sóhajtott, aztán eszébe jutott, hogy vannak boszorkányok, akik ruha nélkül végzik a varázslatokat. Égi ruhába öltözve, azaz meztelenül jobban tudnak azonosulni a természet erőivel, így a varázslat is erősebb.

– Talán meztelenre kellene vetkőznöm a varázsgömb előtt, hogy működésbe lépjen? A mágia jobban szereti a pucér boszorkányokat, egy meztelen mágus előtt lehet, hogy megnyílik a varázsgömb...

A boszorkány összeráncolta a homlokát.

– Na nem! Ezt azért mégsem!

A redőny le van engedve, de vetkőzni nem hajlandó, peep show-t nem rendez a varázsgömbnek, akkor inkább ne legyen varázslat.

A boszorkány elgondolkodott – lehet, hogy nem is mindig működnek a varázsgömbök!

A boszorkányok teliholdkor tartják a titkos összejövetelieket, és szombatonként a boszorkányszombatot – de ma szerda van, telihold is csak néhány nap múlva lesz, és összejövetel sincs nála, a macskán kívül nincs itt senki. A fogyó hold az ártó varázslatok, a fekete mágia ideje,  – fűzte tovább a gondolatait – a növekvő hold idején a jótékony varázslatokat szokták végezni. Most épp hízik a hold, de vajon milyen hold kell a varázsgömbhöz?

A boszorkány elbizonytalanodott. Ártó varázslatot nem szeretne, úgyhogy a mostani növekvő hold talán jó lenne. Próbált mélyen belenézni az üveggömbbe, de nem látott benne semmit. Talán tényleg kell hozzá valami varázsige, hogy működésbe lépjen.

– Lehet, hogy túl világos van a szobában? - Gyertyát gyújtott, lekapcsolta a villanyt. Az üveggömb sejtelmesen fénylett a gyertya fényében. A boszorkány leült az asztalhoz, és igyekezett elmélyedni a gondolataiban.

– Lehet, hogy az egyszerű koncentráció nem elég, transzba kell esni ahhoz, hogy a varázsgömb működjön.

Kényelmesen elhelyezkedett a széken, és próbált ellazulni. Amikor már úgy gondolta elérte az alfa állapotot, kinyitotta a szemét, de az üveggömbben nem látszott semmi.

– Lehet, hogy nem áll jól az asztal, és a sarka nem az északi irányba mutat? Az ilyen apró dolog is fontos lehet.

Igazított az asztalon egy kicsit, de az üveggömb nem változott.

– Valami nem stimmel – töprengett tovább a boszorkány. – Lehet, hogy mégsem jó az északi irány. A tudósok az utóbbi időben felfigyeltek rá, hogy az északi pólus vándorolni kezdett, már nem ott van észak, ahol eddig.

A boszorkány körbenézett.

– Eddig a nappalinak a sarka északon volt az biztos! Pont arra mutat az asztal sarka. Most már talán már nem ott van észak?

Kezdett dühös lenni. – Egy kódorgó északi pólussal nem lehet varázsolni! Ez nem kacsalábon forgó ház, hogy forgatni lehessen, ide-oda, egy kóbor északi pólus után! – A boszorkány mérgesen legyintett – észak arra van és kész!

Aztán eszébe jutott a varázskör. Hogy nem jutott eszébe eddig, pedig a varázskör alapvető dolog! Szabadban kardal rajzolnak egy kört, helységben fehér zsinórra erősített krétával kell a varázskört rajzolni. A mágikus erők a kör közepén koncentrálódnak. A lényeg, hogy keleten kell kezdeni a rajzolást, és keleten kell befejezni.

Gondolkozni kezdett  – fehér cérna van itthon, de kréta? Az nincs...

– Áh! Talán mégsem kell varázskör a varázsgömbhöz!

Különben is, ha nem lehet tudni, hogy most éppen hol van észak, akkor a kelet is bizonytalan. A varázskört meg keleten kell kezdeni!

– Nem, hagyjuk a varázskört, majd talán máskor. Most elég lesz négy gyertya, a négy égtáj irányába.

Kihúzta a szekrényfiókot, de csak két gyertyát talált.

– Na már csak ez hiányzott! Egy gyertya már ég a szobában, itt van még kettő, összesen három. De négy égtáj van, az négy gyertya.

Most mi legyen? Menjen át a szomszédba gyertyáért? És ha kérdezik minek a gyertya  – mit mondjon, hogy nincs villany a lakásban? A szomszéd gyerekek ilyenkor szoktak vacsorázni…

– Á, nem! A banya néni nem megy sehová! Elég lesz a három gyertya, az északi pólus úgyis hiányzik, felcsapott turistának, elment világot látni…

Bosszúsan tolta vissza a fiókot, és visszaült az asztalhoz, úgy érezte, tényleg el van átkozva. Még a legapróbb dolgok sem sikerülnek mostanában. Tegnap odaégette a kaját, ma nem talál negyedik gyertyát, és még krétája sincs, kardja meg pláne nincs... És olyan pocsék a haja, hogy úgy néz ki, mint egy boszorkány!

Zokogva borult az asztalra. Hogyan hihet olyan butaságokban, hogy az Ecserin vett üveggolyó fogja megoldani a gondjait? Folytak a könnyei, egész testét rázta a sírás. Jól kibőgte magát, zsebkendőt keresett a zsebében, de nem talált, az asztalterítővel törölte a könnyeit.

– Úristen, az abrosz! – Tért magához hirtelen – hát persze, az abrosz lehet az oka, hogy nem működik a varázsgömb!

Felállt, felkapcsolta a villanyt, és szemügyre vette az asztalterítőt. A terítő nagy mintái között apró kis sárga csillagok voltak, hatágú csillagok.

– Ó, hát biztosan ez a baj, a hatágú sárga csillag zsidó jelképnek minősül, és a zsidó vallás tiltja a varázslást!

A biblia nem azt állítja, hogy nem működnek az okkultizmus erői, hanem tiltja azok használatát. Azt, hogy lehetséges ezekkel az erőkkel kapcsolatba lépni, azt a biblia is elismeri. Ott van például az ószövetségi leírás, amikor Saul király elmegy egy jósnőhöz, hogy idézze fel neki Sámuel prófétát, aki már korábban meghalt. A jósnő felidézte neki, és a halott Sámuel szelleme megjelent, és Saul beszélni is tudott vele. Az Ószövetség korában a halottidézés, és mindenféle varázslás súlyos bűnnek számított, és tiltott dolog volt a zsidók számára. Az ezoterikával foglalkozók között sokan ismerik a bibliai tiltó idézetet:

„ Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból. Légy tökéletesen és fogyatkozás nélkül az Úrral, a te Isteneddel.”

A varázsgömb most a zsidó jelképekkel díszített terítőn van az asztalon, és a zsidó jelkép kisugárzott energiája gátolja a varázsgömb működését.

– Persze! Ez a probléma!

Gyorsan levette az asztalterítőt, és a varázsgömböt visszatette az asztal közepére.

– Így most jó lesz!

Kezdett izgulni, egy pillanatra megakadt a tekintete a whiskys üvegen

– Talán inni kellene még egy kortyot?

Aztán mégis inkább leült az asztalhoz, – most már működnie kell a varázsgömbnek whisky nélkül is.

Próbált elmélyedni a gondolataiban, az ezoterikában alapvető szabály, hogy a belső hangra kell figyelni, az elvezet a megfelelő útra. Csendben ült, és várta, hogy megszólaljon a belső hang. Csendben várt, és egyszer csak :

– Nyaúú! Miaúúú! Nyaú-miaúúúúúúú!

A hang nem belűről, hanem az asztal alatt szólalt meg. A macska volt, és úgy gondolta, ő tudja a varázsigét, és elkezdte előadni egy áriába foglalva.

– Basszus! – A boszorkány felpattant a helyéről. – A macska ma még nem kapott enni, ezért nyávog egész este a szerencsétlen!

Hamar teleöntötte a macska tányérját táppal, friss vizet is töltött neki, és könnyes szemmel nézte, ahogy mohón eszik szegény állat. Ahogy bámulta a macskát, az jutott az eszébe, hogy frissíteni kellene a varázskönyveket, és minden varázsigét ezzel kellene kezdeni:

  Fogj egy zacskó macskatápot!

Akárhogy, de az ezoterika tudományának is haladni kell a korral.

Leroskadt a székre. Nagyon fáradtnak érezte magát, és már nem is érdekelte a varázsgömb. A gondjai egész nap ott cikáztak az agyában, nem tudott előlük elbújni, a hiábavaló gyötrődés kimerítette. A gondolatai egyre tompábbak lettek, a szemét be–becsukta egy pillanatra, és lassan elnyomta az álom. Már kezdett teljesen az álmok világába zuhanni, amikor azt érezte, mintha világosság venné körül.

Kinyitotta a szemét. Az üveggömb erősen fénylett az asztalon, és valami forgó, fénylő örvény kavargott a belsejében. Azt hitte álmodik. Aztán a gömbből elkezdett kiáradni az örvény, és egyre fényesebben fénylett. A fény egyre lassabban mozgott, és egy alak kezdett kirajzolódni belőle. A boszorkány ámulva nézte, teljesen lenyűgözte a látvány. Valami mozgást érzett, a macska volt, az ugrott fel az ölébe. Nem tudta levenni a szemét az üveggömbről, amiből egy tarka ruhás nő kezdett kibontakozni. Tágra nyílt szemmel nézte a nőt.

– Olyan, mint egy cigányasszony – gondolta.

A varázsgömbből előtűnő nő megigazította a ruháját, és megszólalt:

– Hívtál, itt vagyok.

A boszorkány elképedve bámulta.

– Ez csupán álom lehet, nem pedig valóság!

Hirtelen fájdalmat érzett, a macska az idegen hangtól megrémülve, ijedten ugrott le az öléből, és közben megkarmolta a karját.

– Vérzik a karod  – szólalt meg ismét a varázsgömbből előtűnő nő.

A boszorkány odanézett, és látta, hogy tényleg kiserkent néhány csepp vér a karján.

– Hát mégsem álmodik? Amit lát az valóság?

Ilyesmire nem volt felkészülve. Igazából a varázsgömbbel ezt az egész dolgot nem is gondolta komolyan, elkeseredésében vette elő az üveggömböt. Azt még el tudta képzelni, hogy valamit esetleg láthat az üveggömbben, de arra egyáltalán nem gondolt, hogy valaki előjön a varázsgömbből, aki beszélni is fog hozzá. Még szerencse, hogy nem vetkőzött meztelenre! Ébren van egyáltalán?

–    Ki vagy te, és hogyan kerülsz ide? – kérdezte döbbenten a tarka ruhás asszonytól.

– Hívtál, ezért jöttem, nevem már nincs a te világodban, de igazad van tényleg cigány vagyok, a végtelen univerzumból küldtek hozzád.

A boszorkány döbbenten nézte.

– Ez olvas a gondolataimban!

Még mindig nem volt biztos benne, hogy valóság, amit lát.

– De... Te a valóság vagy? Úgy értem, hogy most tényleg itt vagy valójában, vagy csak egy látomás, és csak úgy képzelem, hogy itt vagy? – kérdezte bizonytalanul.

A cigányasszony elmosolyodott.

– Nem álmodsz, valóság vagyok! A varázsgömb segítségével hívtál, azért jöttem, hogy segítsek neked.

A ruhájából elővett egy kártyapaklit, és megkeverte. A boszorkány mindjárt felismerte a kézzel rajzolt kártyákat.

– Cigánykártya!

Mereven ült, meg sem mert moccanni, teljesen le volt döbbenve. Egy kártyavető cigányasszony az, aki előjött az Ecsri piacon vett üveggömbből. Még soha nem jutott eszébe, hogy egy cigányasszonytól kérjen segítséget.

– Most megmutatom neked a jövőt!

A cigányasszony szétnyitotta a lapokat, kezét lassan végig húzta a lapok fölött, aztán kivett egy kártyát és megfordította:

A SZERETŐ!

– A jövőben egy forró, gyümölcsöző szerelem vár rád...

– Jaj, ne! – nyögött fel a boszorkány – csak azt ne! Örülök, hogy megszabadultam a férjemtől, sokat szenvedtem miatta. Elváltam, a gyerekek már önállóak, élik a saját életüket. Jól vagyok én így magam, nem hiányzik semmiféle szerelem, sem gyümölccsel, se gyümölcs nélkül!

A cigányasszony bólintott.

– Akkor miért hívtál, mit akarsz tőlem?

– Hát, nem mennek jól a dolgaim az utóbbi időben, – kezdett bele a boszorkány – mintha elfordulnának tőlem azok, akik korábban hittek bennem. Biztosan rontás van rajtam, azt kellene levenni rólam. Az utcában van egy rosszakaróm, aki azt terjeszti rólam, hogy boszorkány vagyok, mert tudják rólam, hogy érdekel az ezoterika, a magyarság elfeledett ősi mágikus tudománya, a táltosok világa. Egész biztos, hogy valami átok van rajtam, azért fordultak rosszra a dolgaim…

A cigányasszony a fejét rázta – nincs rajtad se rontás, se átok, nem ez miatt változtak meg a dolgok körülötted!

– Nem vagyok megátkozva? – kérdezte boszorkány meglepve – és rontás sincs? De akkor mi az oka annak, hogy nem mennek jól a dolgaim?

– Nehezet kérdeztél, bonyolult a válasz a kérdésedre, de megadom a választ, a problémáid oka, a politika.

– A politika?! De én nem is foglalkoztam soha politikával! Nem is érdekel! Hogy kerül ide a politika?

– Hogy te nem foglalkozol politikával? Te mondtad az előbb, hogy a magyarok ősi mágiája érdekel, a táltosok világa, és még azt mondod, hogy nem foglalkozol politikával? Az ősi időkben, a táltosok a politika csinálói voltak. Véleményük, szertartásaik, a jövendöléseik uralták a vallást, és alakították a politikát. Egészen addig, ameddig István fejére nem került a királyi korona. István új vallást vezetett be, és a táltosok hatalmát, az új vallás papjainak adta. Aki ellenszegült az papok hatalmának, azt kiirtotta. A táltosok addig maguk voltak politika, és a politika lett a végzetük is. Te valójában a múlt politikájába ártod bele magad!

– De ezek a dolgok nagyon régen voltak!  – vágott közbe a boszorkány  – és azok az idők már nagyon régen elmúltak! Az a rég múlt, az én problémáim viszont most itt, a jelenben vannak!

– A dolgok nem ilyen egyszerűek! Mondtam neked, hogy nem egyszerű a válasz a problémádra. Az emberi problémák jelentős része, a múlt valamely történésében gyökeredzik. Figyelj ide! Ez a pakli kártya a kezemben az idő. Az idő, a végtelen univerzum része. Az idő hatalom, az idő energia, az idő végtelen.

– A MÚLT –

A cigányasszony az összetett tenyerei közé fogta a paklit, mintha imádkozna vele.

– Van bennem egy út, mely soha nem ér véget  – suttogta behunyt szemmel.

Aztán háromfelé emelte a paklit, a három csomagot maga elé tette.

– Látod ezt a három paklit? Ez a három mind az idő. Az első pakli múlt, a második a jelen, a harmadik pakli kártya a jövő. Ez a három összetartozó és elválaszthatatlan, mert az idő egységes a végtelen univerzumban. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy az idő részeit saját kényük-kedvük szerint elválaszthatják egymástól, de ez nem így van. A múlt, a jelen, és a jövő, elválaszthatatlanok, mert az univerzum egyik alkotórészének összetartozó tagjai.

Ahhoz, hogy a jelened dolgait megértsd, értened kell a múltat. A jelened befolyásolja a jövőt, és a jövő a végtelen univerzumban összefonódik a múlttal. A múlt nem azonos azzal, amit a történelemkönyvekben olvashatsz. Lehet, hogy hasonló, de a múlt sokkal több, mint az ember által leírt történelem. A múltban erő van, energia, a múltban hatalom rejtőzik.

A múlt erői a jelenig érnek. Ezért hamisítják az emberek a történelmet, hogy egyes erőket felnagyítsanak, másokat meg elnyomjanak, amelyek a múltban rejtőznek. Az emberek azt hiszik, hogy ezzel megváltoztathatják a múltat, de tévednek. Az ember nem ura az időnek, a múlt erői hatalmasabbak az embernél. Az emberek leginkább a jelenre figyelnek, pedig a jelenen kívül a múlt, és a jövő erői is folyamatosan itt vannak. Tudnod kell, hogy a múltban kutatni veszélyes! A múlt erői hatalmasok, a múltban hatalmas energiák rejtőznek. A múltban, a táltosok világának a jövő vetett véget. Az a jövő te magad vagy...

– Hogy én vetettem véget a táltosoknak? Az lehetetlen!  – Fakadt ki a boszorkány.

– Mondtam, hogy idő csak egy van, – legyintett a cigányasszony – az ember időben korlátozott lény, ezért nem láthatja a végtelen idő egészét. Az univerzumban nincs olyan, hogy csak külön múlt, vagy külön jelen. A múlt, a jelen, és a jövő, minden pillanatban egyszerre létezik. Te éppen úgy ott vagy ebben a pillanatban, a múltban, mint ahogy ebben a pillanatban a jövőben is létezel.

Kezébe vette a múlt pakliját, megkeverte, szétnyitotta a lapokat, és kivett egy kártyát. Megfordította a kivett lapot:

AZ AJÁNDÉK!

– Most megmutatom neked a múlt egy darabját! – Egy pillanatra összeérintette két tenyerét, majd hirtelen széttárta karját – nézd!

A cigányasszony alakja elhalványodott, és mint egy film, kezdett előtűnni a helyén egy másik kép. Vágtató lovasok, egy egész sereg lovas közeledett.

– Látod? A honfoglaló magyarok! – hallatszott a cigányasszony hangja a háttérből.

– A római birodalom napjai már elmúltak, és most a Kárpátok felől hét vezér élén, hét törzs közeleg, Árpád serege! Árpád már megvetette lábát a Vereckei hágón, előtte a vidék, amit annyira vágyott. A serege nyomul előre, és magáévá teszi a Kárpát medencét egykettőre. Az itt élő népek itt-ott viaskodnak, de az edzett vérű harcosok ellen győzelmet nem arathatnak. Árpád birtokba veszi a Kárpát medencét, és a harcosai letelepedtek.

A cigányasszony alakja előtűnt, és kihúzott még egy lapot a múlt paklijából és megfordította:

A HAMISSÁG!

– Nézd! Érkezik a magyarok balsorsa! Ahogy telt-múlt az idő, a harcosok az itt élő népekkel házasodnak, így Árpád harcos vére csillapodni kezdett. Aztán jött István, ki más útra tért, a királyi koronáért cserébe, a pápával frigyre lépett. Az ősök vére lázadt, az ősi vér az életéért küzdött, aztán kiírták az első országos voksolást:

Vagy letérdelsz István koronája előtt, vagy meghalsz – ez volt a választás!

Ez a módi Istvánnak kedvezett, Koppány elveszett, és egyre nőtt a behódoltak sora. István a koronát kapta a pápától, ő pedig a szolgaság lelkét adta cserébe a népnek. Az állama erősödni kezdett, és behódolás egyre inkább népszokássá lett. A hajdan harcos Árpád vére, végképp báránybőrré vedlett. Istvánt megvette a pápa kilóra, ő pedig a pápai áldásért cserébe, eltörölte az ősök szellemét örökre.

A cigányasszony alakja me­gint elhalványult, és egy újabb kép jelent meg helyén. A magyar táj látszott, az utak mellett sorba, levágott emberi fejek voltak karókra tűzve.

– Nem! Ez nem így van! – vágott közbe a boszorkány izgatottan.

– István államot alapított, és ez az állam lett a magyarság hazája! Az államalapítás abban az időben kellett ahhoz, hogy ez a nép megmaradhasson kelet és nyugat kapujában. István király országot alapított a népének.

– Országot persze alapított, de milyen áron és melyik népnek? – Csattant fel a cigányasszony hangja a háttérből.

– Árpád harcos vére helyett, azoké lett a jövő ezen a földön, akik a megalkuvásban jeleskedtek. Az önző hatalom, és a papság, meg a talpnyalóik uralták ezt a földet. Árpád harcos szellemének végképp befellegzett, ez az ország nem Árpád véreinek kedvezett. A vallási tolerancia nem volt István erőssége, pedig a hunok egy része már régen, a Fekete–tenger környékén megkeresztelkedett. Sokáig a táltosok, és a Krisztusban kereszteltek egymással békében éltek. A táltosok még ismerték a konszenzus kifejezését, de István törölte ezt a fogalmat a szótárából, és a békés együttlétnek István hataloméhsége vetett véget.

Aztán az újabb idők, újabb és újabb megszállókat hoztak, és István megalkuvókra alapozott országa, hű szolgája lett az újabb megszállóknak. Török, Habsburg, náci, orosz – ezek uralkodásába Szent István országa mindig belenyugodott...

– Nem! – vágott közbe ismét a boszorkány ingerülten.

– Zrínyi, Rákóczi, Kossuth, az 1848-as forradalom, 1956! Voltak itt harcosok, és voltak, akik a szabadságért küzdöttek!

– Ne gyötrődj ezzel, mert nem jutsz messzire – vágta rá a cigányasszony.

– Persze, mindig akadt egy kevés a megalkuvók országában, akikben megmaradt az ősök vére, és akik a szívükben hordozták a szabadság eszményét. Ám ez a maroknyi kevés, sohasem tudta megfertőzni az ország nagyobbik felét a szabadság szellemével. István műve tovább él, a megalkuvás uralkodik a szabadság felett.

– Áldott ez a ország! Ez Mária országa! – kiabált dühösen a boszorkány.

– Méghogy áldott ország? – nevetett fel gúnyosan a cigányasszony.

– Kedvesem, te lehet, hogy mégis elvagy varázsolva! Szent István országa ugyan ki által lenne áldva? Legfeljebb a pápa által, de Isten által biztosan nem. Kedvesem, hallottál már Jézus Krisztusról?

– Tudom ki volt Jézus, ő is beavatott volt  – felelte a boszorkány.

– Tehát tudsz Jézusról. És arról hallottál már, hogy Jézus azt állította volna, hogy embereket szenté kell avatni, és szentként kell imádni? Szent István, mint szent, már önmagában ütközik a krisztusi felfogással. Ráadásul vérrel, a sajátjai legyilkolása árán alapított ország, hogyan lehetne Isten által áldott?

– Ez az ország a Szent Korona oltalmában áll! – vágta rá a boszorkány. – A Szent korona tan a koronát ruházza fel a legfőbb hatalommal. A Szent Korona birtokolja a hatalmat az ország felet, nem pedig a politikusok és a papok!

– Ó, kedvesem, látom jól megtanultad a papok által kiagyalt propagandát. A korona fontos jelkép az egyház számára, hiszen István uralkodását a pápa hagyta jóvá – ezért is mondják, hogy Szent István a pápától kapta a koronát. Emiatt a korona, az egyház hatalmát is szimbolizálja, és ez miatt emelte az egyház a koronát is a szentek sorába.

Ámde annak sincsen nyoma, hogy Jézus arra utalt volna, hogy koronázási ékszereket szentként kellene tisztelni. Jézus arról beszélt, hogy Isten lelke a szent, és az áll mindenek felett, és nem a földi lét mulandó dolgaival kell törődni. Ezzel szemben a Szent Korona egy tárgy, ami a papság szemében az egyház hatalmát jelképezi az ország felett.

A Szent Korona tant arra találták ki, hogy a mindenkori politikát emlékeztesse arra, ebben az országban a politika hatalmát a pápa adta, és ezért a hatalom legfőbb birtokosának a Szent Koronát kell tekinteni. Ez burkolt utalás arra, hogy a hatalmat meg kell osztani a papokkal. A Szent Korona tannal, a papok hatalmát akarták biztosítani, az István halála utáni időkben.

A korona uralkodói jelkép, a papok, és az ősök vérét elárulók számára az uralkodást jelképezi. De, ahol uralkodás van, ott szolgaság is, ezért a nép számára a korona valójában a szolgaság jelképe – azt jelenti, uralkodni fognak a népen. A hatalom ezért ragaszkodik annyira a korona jelképéhez.

Ám ha belegondolsz, a Szent Koronának nincs olyan hatalma, ami megvédené az országot, ha volna, akkor nem hagyta volna, hogy a Szent Korona jelképe alatt, ez az ország a vesztes oldalon szenvedjen el két világháborút. A múltban, a Szent Korona uralma alatt, az ország az egyik megszálló hatalom után, egy másik megszálló hatalom uralma alá került.

A cigányasszony meg­int kihúzott egy lapot a múlt paklijából:

SZERENCSÉTLENSÉG!

– Nézd!

Előtűnt újra a magyar táj, az utakon tarka turbános törökök, rabszíjra fűzött nőket, gyerekeket hajtottak valamerre. Közben egy hatalmas árny lebegett az ország felett, egy kétfejű osztrák sas vájta csőrét a magyar földbe. Aztán kerítéseket húztak, és magyarok kerültek a határon túlra. Utána vonatok jöttek, náci ruhás katonák vagonokba zsúfolt embereket vittek valamerre. Majd másik vonatok jöttek, azokon meg vörös csillagos katonák vittek tömött vagonokban embereket messzire. Aztán teherautókra raktak síró embereket batyuval kezükben, és telepítettek ki, űztek el hazájukból messzi földre.

– Látod? Megszállták az országot, törökök, Habsburgok, nácik, oroszok. Megalázták, kirabolták, megcsonkították az országot, elhurcolták, elűzték a lakosságot. Ez mind a Szent Korona országával történt. Be kellene látnod kedvesem, hogy Máriának tulajdonított ország messzebb áll Jézus Krisztustól, és Isten áldásától, mint Makó Jeruzsálemtől.

A papok semmitől sem riadtak vissza az idők során, hogy a saját hatalmukat biztosítsák. Amikor úgy érezték, hogy arra van szükségük, a fekete mágiához folyamodtak. A papok levágták István király hullájának a jobb kezét, mert az a kéz írta alá papok hatalmát jelentő egyezséget a pápával. A hullának a keze, a Szent Jobb, amit a papok, meghatározott időpontokban, nyilvános körmenetben végighordoznak a nép előtt.

Arról nem beszélnek a papok, hogy Szűz Mária mit szól ahhoz, hogy a neki ajánlott országban a papok, egy megcsonkított hulla, szentként tisztelt darabjával bűvészkednek. A régi időkben, akasztott bűnözők hullájának a kezét szokták levágni a boszorkányok, hogy azt kikészítve gyertyatartót készítsenek maguknak. Dicsőségkéznek hívták.

A biblia szerint a halottakat el kell temetni, még Jézust is eltemették. A pogány sámánok is eltemették a halottakat, amit az egyház művel István hullájáról levágott kézzel, az keményen a fekete mágia birodalma. A szentként tisztelt korona mögött sötét erők állnak. Volt ez az ország már mindenkié kedvesem, csak egyedül még Szűz Máriáé nem! Ne csodálkozz azon, ami ezzel az országgal történt, áldás helyett a turáni átok ül a magyarságon.

A boszorkány némán hallgatott, és a cigányasszony egy újabb lapot húzott:

AZ ÁLLANDÓSÁG!

– Régóta él ebben az országban egy nép, amely nem adta el a lelkét sem a pápának, sem az ördögnek, sem a megszállóknak. A cigányok szabad népe mindig a saját életét élte, és nem törődött a magyarok keserveivel. A cigányokat lenézték, gúnyolták, de a cigányokat ez soha nem érdekelte, ők a saját törvényeik szerint éltek.

Külön nép maradtak, vándoroltak egyik helyről a másikra, amíg nem kényszerítették őket a letelepedésre. A cigányok végül letelepedtek, de ekkor is megmaradtak külön népnek, és cigányok maradtak. Kedvesem, hidd el nekem, már csak egy tiszta vér van ebben az országban, a cigány, a többi mind keverék rég. A magyar, horvát, tót, a sváb, a zsidó, már mind keverék nép. Ebben az országban egy tiszta faj van csak, a cigány.

– Azért a cigányok is keveredtek másokkal – szólt közbe halkan a boszorkány

– Igen, mindig volt ilyen az idők során, – folytatta a cigányasszony – de az a kevés más vér, ami bekerült, az feloldódott a cigányságban, a cigányság megőrizte ősi etnikumát. A cigányoknál úgy van, hogy a vegyes házasságokban, a cigány szokások élnek tovább. A cigányok jól tudják, túl sok idegen vér nem kerülhet be közéjük, mert akkor az előbb – utóbb végzetesen megváltozik a cigányság genetikája, és akkor a cigányságnak befellegzett.

A cigányokat köti a cigány törvény. Ez megkerülhetetlen, mert mágiával védett, és átokkal jár a megszegése. Ez hasonló a magyarok vérszerződéséhez, amit Etelközben kötöttek, aminek a megszegése szintén átokkal jár:

„aki esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa”

A cigányoknál a cigány törvény betartása evidencia, egyetlen cigány sem hághatja át büntetlenül a cigány törvényt. Persze mindig akadtak, akiknek nem tetszett, hogy a cigányok a saját törvényeik szerint éltek. Mária-Terézia is meg akarta regulázni a cigányokat. Le akarta telepíteni őket. Még azt is rendeletbe adta, hogy a cigányok egymás között nem házasodhattak.

Ám a cigányok szabad népe nem engedett az erőszaknak. A cigányok nem tagadták meg saját vérüket, nem lettek magyarrá parancsra. A cigányok kényszer alatt sem voltak hajlandóak Szent István példáját követni, és nem voltak hajlandóak a saját törvényüket semmibe venni. Szent István megsértette az ősök törvényét, és ez miatt az országa örök átok alá került. A cigányok nem akarnak átok alá kerülni.

A cigányasszony helyén feltűnt egy poros úton haladó szekérkaraván, Hosszú hajú torzonborz férfiak, tarka kendős nők, kócos hajú pucér gyerekek.

Vándorcigányok!

Amikor egy településhez értek, annak határába tábort vertek, az ott élőkkel kereskedtek, lovakat cseréltek, aztán tovább mentek. Aztán a cigánykaraván eltűnt, és feltűnt egy fényűző kastély, ahol egy úri ruhába öltözött férfi, egy díszes pamlagon pöffeszkedett. Előtte, egy fekete hajú mezítlábas cigánylány térdelt, és a férfi nyitott tenyerét nézte.

– A gróf úr tenyérből jósoltat magának – szólalt meg halkan a cigányasszony a háttérben.

Aztán a gróf eltűnt, a cigánylány tűnt fel újra, de már nagy pocakja volt. Lovakat itatott a pataknál éppen.

– A cigánylány! – kiáltott fel a boszorkány izgatottan – terhes lett a cigánylány! A gróf úr felcsinálta a cigánylányt jóslás közben!

– Na látod így van ez kedvesem, a cigányokat mindig lenézték, aztán mégis akadtak olyanok, akiknek valamelyik szép cigánylány kellett.

Közben a pataknál a lovak ittak, a cigánylány meg feljebb húzta a hosszú szoknyáját, és beleállt a patakba, a lábát mosta.

– Ez a cigánylány hasonlít rád, olyan mintha te lennél fiatalon! – kiáltott fel a boszorkány meglepetten. – Rokonod talán ez a cigánylány?

Hirtelen előtűnt a cigányasszony, felkapta a múlt pakliját, és gyorsan megkeverte. A terhes cigánylány rögtön eltűnt a lovakkal együtt.

– Tudod kedvesem, a múlt rejteget olyan dolgokat, amiket nem szerencsés bolygatni. A múlt erői hatalmasok, és a múltnak engedni kell, hogy bizonyos dolgokat eltitkoljon előttünk. Vannak dolgok a múltban, amit nem is kell megtudni...

– De... A cigánylány terhes lett a gróftól! – vágott közbe a boszorkány izgatottan – a cigánylánynak gyereke lett a gróftól, aztán mi lett a gróf gyerekével?

– Hát mi lett volna? A kisfiú megszületett, aztán felnőtt ahogy a többi cigánygyerek.

– A cigányok nevelték fel a gróf fiát? De azért ugye gondoskodott a gróf úr a fiáról...

– Persze! Mit képzelsz kedvesem! Majd egy gróf tartásdíjat fizet egy cigánylánynak? Képzelődsz drágám!

– ...Akkor a gróf fia örökséget sem kapott az apja után...

– Hallod-e, te tényleg varázslat áldozata lehetsz – nevetett fel a cigányasszony – el tudod képzelni, hogy egy mezítlábas cigánylány gyereke örökséget kapjon a grófi jussból? A végtelen univerzum hatalma másként tesz igazságot ilyenkor...

– Akkor mégis jóra fordult a cigánylány sorsa? Kérlek mond el, mi lett vele – könyörgött a boszorkány.

A cigányasszony sóhajtott, miközben ábrándozó arccal keverte tovább a múlt paklijának lapjait.

– Mondtam neked, hogy a múltban kutatni veszélyes. A múltat érteni kell, de ez nem azt jelenti, hogy mindent tudni kell, ami a múltban megesett. De ha már beleláttál ebbe, elmondom neked.

A gróf úr fia cigányként nőtt fel, és élte a cigányok életét. A történet itt nem ért véget, ugyanis a grófnő igen fess nő volt, és rajongott a lovakért. Történetesen a cigánylány bátyja meg lovászlegény volt az uradalomban. Aztán a grófnő addig járt lovagolni, amíg egyszer csak úgy maradt...

– A cigánylegény teherbe ejtette a grófnőt?! – A boszorkány ijedten kapta kezét az arcához.

– Te jó ég! És?! Mi lett azután?

– Hát semmi különös. Az történt, ami ilyenkor lenni szokott, a grófnőnek kislánya született. Gyönyörű hollófekete haja lett neki, senki másnak nem volt olyan szép sötét haja a famíliában...

–...A gróf biztosan kitagadta a cigánytól lett gyereket a családból...

– Á, dehogy! A gróf meg sem mert nyikkanni, egy ilyen családi botrány nagyon megtépázta volna az anyagi helyzetét. A gróf úrnak tetszett, avagy sem, le kellett nyelni a békát.

– Na és a kislány? Vele mi lett?

– A kislány szépen felnőtt a grófi családban, ő volt a legszebb a grófkisasszonyok között. Aztán férjhez ment, egy jómódú arisztokrata fiatalember volt a férje...

A cigányasszony letette a múlt pakliját.

– De hagyjuk ezeket a dolgokat… Aztán más idők jöttek, gyilkos háborúk dúltak, majd utána az ötvenes évek következtek, és a grófok világa leáldozott, de a cigányok, cigányok maradtak. A kommunizmus új dolgodat hozott, szociális igazságot akart, a cigányok körül is új szelek fújtak.

A cigányasszony megfordította a legfelső lapot a múlt paklijának tetején:

A KEVÉS PÉNZ!

– Tudod, a szocializmus azért kedvezett a cigányoknak. A cigányság mindig igazodott a körülötte élő népekhez, de ezt mindig úgy történt, hogy a cigányok gyökerei nem változtak. A kádár rendszer szociális biztonságában a cigányok is másként éltek, gyárakban, építkezéseken, bányákban kellett dolgozniuk, inkább alacsonyabb rendű munkákat végeztek. Sokukat zártak börtönbe, mert beleütköztek az ország törvényébe.

Viszont a cigányok is megkapták a szociális kedvezményeket úgy, mint mások. A cigányoknak is járt a gyerektartási segély, és mivel a cigány nők sok gyereket szültek, így az új rendszer kedvezett nekik, és a cigányság erősödni kezdett a vörös csillag alatt.

Aztán jött a rendszerváltozás, a többpártrendszer, ahol választásokon döntik el kik vezetik az országot. A cigányság egyre jobban felértékelődött a politika számára, hiszen látták, a cigányság egyre csak gyarapodik, a politika kezdett szavazóbázist látni a cigányokban.

Felcsapta a következő lapot a pakli tetején:

A VÁGY!

– Lehet, hogy nem is tudod, de Gyurcsány az MSZP-s kínjai közepette bevállalta, hogy a cigányokat nyíltan politika tényezővé teszi, és miniszterelnökként cigányul szólalt fel a parlamentben. Ám tévedett, a cigányokat nem lehet egyetlen, cigány nyelven elmondott mondattal megvenni. A cigányok nem is dőltek be az olcsó poénnak. Gyurcsány ment a lecsóba, mert a kommunistákon Rákosi óta átok ül, és csak a pártjukon belül találják meg az ellenséget. Talán Nagy Imre vére száradt rájuk azért ilyen maflák. Aztán eljött Orbán Viktor ideje. Ő már kiismerte a magyarokat jól, és a hangzatos magyar frázisok pufogtatása mellett egy cigányt tett meg strómanjának.

– A JELEN –

A varázsgömb cigányasszonya kezébe vette a jelen pakliját, és keverni kezdte a kártyákat.

– A jelen kedvesem, csalóka, a jelen az ámítás világa. A jelen világa, az emberek csapdája. A jelent átszövi a politika sötét ármánya. Aki nem figyel a múltra és a jövőre, az könnyen eltéved a jelen útvesztőjében.

Aztán széttárta a lapokat, kivett egy kártyát, megfordította:

A PÉNZ!

– Tudod kedvesem, az emberek vakká lesznek, ha pénzről van szó. Pedig látni kell, hogy mi történik a pénz mögött, ahhoz, hogy a dolgokat érteni tudjuk. Mészáros Lőrinc, a gázszerelőből lett milliárdos nevét ország–világ ismeri. Az emberek azokkal a milliárdokkal vannak elfoglalva, amiket Mészáros megszerzett. Pedig nem is ez a lényeg!

Viktor nagyon okos ember, és okosan keveri a politika kártyáit. Mészáros Lőrinc nem egyszerű stróman, nem csupán egy pénzember, sokkal több annál. Lőrinc maga is cigány, és rajta keresztül Orbán Viktor egy új középosztályt épít, egy cigány középosztályt.

Nem Mészáros Lőrinc milliárdjain van a lényeg, hanem azon, ami Mészáros alatt épül, és egyre erősödik. Ha Mészáros elbukna, a cigány középosztály Lőrinc nélkül is megáll majd a lábán. Viktor nagyon lát a pályán. Sok cigány van az országban, már most is rengeteg voksot adhatnak a választásokon, és a cigányok egyre többen lesznek. A cigányokra építve Orbán Viktor hosszú időre megerősítheti a hatalmát. Ezért építi Viktor a cigány középosztályt.

Nem csak arról van szó, hogy lesz egy cigány réteg, akinek sok pénze lesz, ettől okosabban folynak a dolgok. Az élet különböző területein, a kulcspozíciókat igyekeznek cigányokkal feltölteni, és ezeken keresztül kedvére dirigálhatja a cigányokat A cigányok nem olyanok, mint a magyarok, hogy nemtörődöm módon magukra hagyják a sajátjaikat. A cigányok segítik egymást, a cigányok a vérükben hordozzák az egymáshoz tartozást. Látják egymást, és fogják egymás kezét, és erős hálót alkotnak, a cigány vér erős kötelék.

Ahogy egyre több cigány kerül kulcspozícióba, úgy már csak a fehér foltokat kell lefedniük a térképen. Az idők a cigányoknak kedveznek. A magyarok elégedetlenek, és sokan hagyták el az országot, külföldre mentek. A magyarok hűtlenek ehhez az országhoz, de a cigányok itt maradnak. A magyarok többsége egyszer majd haza fog térni, de mire ők visszajönnek, addigra a cigányok elfoglalják az országot.

A cigányasszony kivett egy lapot a jelen paklijából:

A HÁZASSÁG!

– Viktornak nagy bölcsesség adatott! Ő nagyon jól tudja, ha megerősíti a cigányokat, akkor majd nem lehet őt letaszítani a trónról. Vannak emberei a politikában, akik időnként cigányellenességet színlelve, itt–ott a cigányok ellen uszítanak. Ám ez csak ármány, ez csak arra kell, hogy levezesse a cigányok elleni feszültséget a magyarok között, arra való, hogy kiengedje a gőzt. Ezek cigányellenes dolgok parancsra hirtelen előjönnek, és hirtelen parancsra el is tűnnek. Viktor pontosan tudja, hogyan kell adagolni az indulatokat a magyaroknak, húzd meg, ereszd meg politika. Közben a cigány középosztály építése egy pillanatra sem áll meg.

Orbán nem beszél cigányul a parlamentben, de adja a lóvét a cigányoknak. Az újabb és újabb, különféle nagycsaládos, és a gyerekek számát figyelembe vevő kedvezmények, valójában mind a cigányokra vannak szabva. Nagy család és sok gyerek a cigányoknál van leginkább, és az ilyen támogatások nagy részét a cigányoknak szánják. A cigányoknak megvan van a magukhoz való esze! Tudják honnan jön a támogatás, és oda fogják adni a voksot a választáson.

Kedvesem, jól jegyezd meg amit most mondok – cigány világ jön!

A cigányok fogják irányítani a magyarokat. Szent István szolgának nevelte a népét, és most annak jön el az ideje, hogy a magyarok a cigányokat fogják szolgálni. Cigány urak fognak parancsolni a magyaroknak. Van már cigány rendőrkapitány is az országban. Hallottál régebben olyat, hogy cigány volt a rendőrkapitány?

A boszorkány nem szólt semmit, csak rázta a fejét.

– Látod? A cigányok világa már elkezdődött. Ahogy a cigányság egyre jobban terjeszkedik, úgy egyre jobban a cigány szokások fognak teret nyerni.

A boszorkány tágra nyílt szemmel hallgatta.

– Azt akarod mondani, hogy azért mennek mostanában egyre rosszabbul a dolgaim, mert az olyan magyarok, mint én, nem kellenek a cigány világban?

A cigányasszony bólintott.

– Mondtam neked, hogy a politika okozza a problémáidat...

– ...De nekem soha nem volt bajom a cigányokkal!

– Ezek a dolgok nem így működnek kedvesem! Amikor politika lecseréli a régi garnitúrát, akkor ott nem csak a bútorokat cserélik ki, új lesz ott a szőnyeg, a függöny, sőt még a tapéta is, de lecserélik még a takarítónőt is. A politika az ezoterika világában is kicseréli majd a garnitúrát.

A cigányok évszázadokon át külön nép maradtak, sok minden változott az idők alatt, de a cigányok, cigánynak tudtak megmaradni. A cigányoknak van saját világuk, a cigányok nem akarnak magyarok lenni. A cigányok ragaszkodnak a saját dolgaikhoz. Nekik miért kellenének táltosok, meg hasonlók, hiszen a cigányságnak ősidők óta van kialakult ezoterikus világa. A cigányok lenézett világa mindig is kerek egész volt, és a cigányok világa éppen úgy működőképes volt több száz évvel ezelőtt, mint ahogy ma is működik. A cigányok megerősödnek, és akkor újabb honfoglalás kezdődik.

– De miért kell a magyaroknak és a cigányoknak egymással harcolni? Éljen mindenki békében, és hagyja élni a másikat. A cigányokat nem kell lenézni, ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, vannak köztük jók és rosszak, ugyanúgy, mint a magyarok között.

– Ó, drágám! Az élet egy hatalmas verseny, egy örökké tartó küzdelem a túlélésért. Verseny mindenkivel együtt, és mindenki ellen, egyszerre. Az élet örök törvénye indította el ezt a versenyt, a küzdelem mindig és mindenütt folyik. Vízben, földön, levegőben, mindenhol, ahol csak élőlények vannak. Gondolnád, hogy a mező békésnek tűnő virágai között, szűnni nem akaró küzdelem zajlik?

Pedig a mező szép zöldje, élet–halálra folyó versenyek színtere. Az egyik növény gyökere a másik elől igyekszik elszívni a tápanyagot. Némelyik növény magasabbra tör a többinél, hogy leveleivel eltakarja a napot a többiek elöl, és magáévá tegye az éltető fényt. A harcosabbja felkúszik a másik növényre, rátekeredve igyekszik megfojtani versenytársát.

Méghogy a növények békés lények? A harc, az élet versenye, a növények között is zajlik. Miközben a növények a maguk versenyét vívják, alattuk a földön népes had nyüzsög. Rovarok, bogarak, és mindenféle élőlények serege, akik miközben a növényekből lakmároznak, egymással is viaskodnak. Az élőhelyért, táplálékért, az életükért versengenek. Nincs ez másként az emberek világában sem. Népek futnak versenyt egymással, egymás ellen hadakozva. A létért, a túlélésért hajtanak.

A cigányok is fussák a maguk versenyét, az idők végtelen tengerén, mint minden nép. Ebben a versenyben nincs megállás soha, aki nem hajt, azt elnyelik az idők hullámai, és eltűnik örökre. Így megy ez kedvesem, örök idők óta.

Amúgy a cigányság nem háborúskodó népség, a cigányok háborúskodás helyett inkább a saját dolgaikkal törődnek. Viszont, ha kellett, beálltak a sorba, és a magyarokkal együtt ők is fegyvert fogtak, a szabadság oldalán harcoltak. Az 1848-as szabadságharc oldalán, és voltak cigányok, akik fegyvert fogtak 1956-ban, a szabad Magyarországért.

– Könnyen vannak a cigányok, Mészáros Lőrinc mindent elintéz helyettük  – jegyezte meg a boszorkány.

– Sok baj is van vele, megsértette a törvényt, úgyhogy nem kerülheti el a felelősségre vonást...

– A cigányok bíróság elé akarják állítani Mészáros Lőrincet?! De miért? Elsikkasztotta a cigányoknak szánt pénzt?

– Ó, kedvesem, butaságokat beszélsz, a cigányok világa nem így működik! A cigányok törvénye nem a bíróságra van bízva, az a cigányok szívébe van írva. A cigány törvényt egyetlen cigány sem sértheti meg következmények nélkül.

– Na és mi a bűne Lőrincnek? – kérdezte a boszorkány türelmetlenül.

– A cigányoknál a család a szent dolog! Minden cigánynak szolgálni kell a család szentségét. Ez törvény! Egy cigány nem hagyhatja el a családját, Mészáros Lőrinc pedig elvált a feleségétől. A felesége rendes cigány nő volt, és még tehetséges is. Valaha a felcsúti óvodában kezdte mosogatólányként, mostanra meg már az ország egyik legbefolyásosabb üzletasszonya lett. Lőrinc meg elhagyott egy ilyen cigány asszonyt, egy magyar nő kedvéért!

Mészáros Lőrinc megsértette a cigányok törvényét. Amit ő csinál, azt minden cigány látja, és nagyon rossz példát mutat a cigányoknak. Most majd egyre több cigány lesz, aki utánozza, és ők is magyar nőt akarnak. Aztán ha ez így megy tovább, a cigányok is úgy járnak, mint Árpád vére, akik az itt élő népekkel összeolvadtak, de aztán mi lett belőlük? Ez az ország valójában népek olvasztó tégelye, és ha a cigányok összeolvadnak a magyarokkal, a cigányok is mindent elfognak veszíteni, amit az évszázadok alatt megőriztek. A cigányság csak úgy maradhat meg, ha a cigányok – cigányok maradnak – ez törvény! Aki megsérti a cigányok törvényét, az bűnhődni fog! – kiabálta dühösen.

– A JÖVŐ –

Indulatosan felkapta a jövő pakliját, és keverni kezdte a lapokat.

– A hatalom dühös lesz, ha megmutatom ezt neked, de a politikának nincs már hatalma felettem! Mészáros Lőrinc elhagyta a cigány feleségét egy magyar nőért! Ez lesz a végzete! Nézd!

Leterítette a jövő kártyáit maga elé hátukkal felfelé, aztán kivett egy lapot, de nem fordította meg, mert a keze megállt a levegőben.

A boszorkány feszülten nézte, de a cigányasszony nem mozdult. A jövő lapjával a kezében úgy maradt, mintha kővé vált volna egy pillanat alatt. A boszorkány lélegzete is elakadt az ijedségtől érezte, hogy valami baj történt.

– Nem érzed jól magad? – Kérdezte elcsukló hangon – akarod, hogy hozzak egy pohár vizet neked...

A kártyavető cigányasszony nem mozdult többé. Úgy maradt megmerevedve, a kártyalappal a kezében, mozdulatlanul. A boszorkány ijedten reszketett, ruhája alatt végig folyt rajta a hideg veríték.

A cigányasszony arca megmerevedett, szeme sem moccant. Aztán vékony repedések jelentek meg az arcán, majd hirtelen a repedések behálózták az egész testét. A repedések egyre nagyobbak lettek, olyan volt, mint egy porcelánváza, ami most készül darabokra törni. A repedések egyre csak sűrűsödtek, aztán egy pillanat alatt darabokra hullott az egész teste, és a darabjai eltűntek a semmiben. Hirtelen elsötétedett a szoba.

A boszorkány remegve ült a sötétben.

– Kérlek... Szólalj meg... Kérlek... Szólj, ha hallod a hangomat...

Néma csend volt a szobában, a boszorkány arcán folyni kezdtek a könnyek.

– Eltűntél... Mi történt veled? – már patakokban folyt a könnye – Biztos meghaltál ...sok mindent meg akartam tőled kérdezni... már soha nem tudom... – feltört belőle a sírás, keservesen zokogott.

– Miért van ilyen sötét? – szipogta, miközben a könnyeit törölte a kezével. – Annyira sötét van...

A gyertya már kialudt, a lehúzott redőnyön sem szűrődött be fény, késő éjszaka volt már. Felkelt, felkapcsolta a villanyt, az üveggömb az asztal közepén állt, semmi nem látszott benne, a nappali ugyanolyan volt, mint előtte. Zsebkendőt keresett, megtörölte könnyes arcát, kifújta az orrát. Leült a székre, aztán újra kitört belőle a sírás.

– A cigányasszony... Meghalt... Pedig mennyi mindent... Brühühühü...

Ráborult az asztalra és bőgni kezdett. Kibőgte magát, aztán letörölte a könnyeit. A varázsgömb ott volt előtte az asztalon, és az ujjaival simogatta a gömböt.

– Miért tűntél el hirtelen?

A boszorkány töprengeni kezdett.

– Valami történt, azért tűnt el, de mi történhetett?

– Azt mondta mielőtt eltűnt, hogy a hatalomnak nem fog tetszeni, ha megmutatja mi fog Mészáros Lőrinccel történni a jövőben... Lehet, hogy a hatalom avatkozott közbe valahogy? De azt is mondta, hogy a politika nem árthat neki... Akire a végtelen univerzum hatalma vigyáz, az nem halhat meg! De akkor mi történhetett?

A boszorkány tovább töprengett, miközben az üveggömböt simogatta

– A cigányasszonynak nem árthat a hatalom, hiszen ő a végtelen univerzum erőihez tartozik, de talán a varázsgömbnek árthatnak, és ha nem működik a varázsgömb, akkor a cigányasszony sem tud megjelenni – erőltette tovább az agyát. – Először a varázsgömb nem is működött, mert a zsidó csillagos terítő, megzavarta a varázsgömb energiáit. Tehát a varázsgömböt lehet blokkolni valamilyen energiával.

Valószínű, hogy a hatalom valahogy bemérte a varázsgömböt amikor az működésbe lépett, és amikor a cigányasszony a hatalomnak nem tetsző dolgokat akart mutatni, akkor valahogy meggátolták a varázsgömb működését.

A boszorkány nagyot sóhajtott, az orwelli világ küszöbén már lehetséges ilyesmi! A hatalom ma már mindenütt ott leselkedik, kamerák az utcán, kémkedő programok az emberek telefonján, miért pont a varázsgömböt ne tudnák lehallgatni? Nyilván, nagyon sok varázsgömb nem működhet az országban, azt a keveset meg könnyedén lehallgatja a hatalom valahogy.

Hirtelen eszébe jutott, hogy az utca végén van egy mobiltelefon torony, és a múlt héten újabb antennákat szereltek fel rá. Éppen arra ment autóval, és meg kellett állni, mert a darusautó elfoglalta az utat, akkor emeltek fel valamit a torony tetejére.

Hát persze! Az 5G antennát szerelték fel, egészen biztos, mert most az 5G hálózatot építik gőz erővel mindenfelé. Az 5G állhat a háttérben! Bemérték a varázsgömböt, aztán ráirányították az 5G sugarakat, és a varázsgömb nem tudott tovább működni az 5G miatt. Így lehetett! Az átkozott 5G! Nem csoda, hogy világszerte annyian tiltakoznak ellene!

Vágyakozva nézte az üveggömböt.

– Bárcsak megint itt lehetne a cigányasszony! Ő már messze jár, valahol a végtelen univerzumban.

Aztán elgondolkodott.

– lehet, hogy nincs is olyan messze. Azt mondta, hogy a múlt, jelen, és a jövő minden pillanatban egyszerre létezik, de az emberek egyedül csak a jelent láthatják. Lehet, hogy a cigányasszony most is itt van körülötte, az univerzumban mindenhol egyszerre jelen van ő is, csak nem mindenhol szemmel látható az alakja.

Nagyon fárad volt már, nem volt energiája az ilyen dolgokhoz. Kinézett az előszobába, a macska összegömbölyödve aludt a papírdobozában, vetett még egy pillantást a varázsgömbre, aztán elindult aludni.

Másnap bódultan ébredt, eltartott egy ideig mire magához tért. Bambán nézett maga elé, és úgy érezte mintha valaki simogatná a lábát.

A macska!

Persze, a macskának enni kell adni, tegnap is elfelejtette. Elővette a macskakaját, a nappaliban megállt, és elgondolkodva nézte az asztalon lévő üveggömböt. Persze, a varázsgömb...

Ezzel álmodott össze mindenfélét! Megetette a macskát, és eszébe jutott, hogy egy cigányasszonyal álmodott. Álmában megjelent, és kártyát vetett. Tegnap éjjel sok whiskyt ivott, nyilván azért álmodott össze annyi mindent. Bement a nappaliba, és már majdnem leült a székre, amikor valamit észrevett a szőnyegen.

– Mi lehet az ott?

Lehajolt, a szőnyegen egy kártyalap volt. A boszorkány meglepetten nézte, a cigánykártya egyik lapja volt a kezében:

A SZERETŐ!

Lehuppant a székre, miközben a kártyát szorongatta. Neki soha nem volt cigánykártyája! Ez a lap egészen biztosan, a cigányasszonyé volt! Véletlenül kiesett a pakliból, és leesett az asztal mellé, igen, csak így kerülhetett a szőnyegre! De akkor cigányasszony mégis itt volt tegnap éjjel! Mégsem álmodta a cigányasszonyt! Kezdett felébredni, és kezdett összeállni a kép, hogy mi történt tegnap este.

A varázsgömb, a cigányasszony egy csomó mindent elmondott. Árpád népe, a megalkuvó ország, Mészáros Lőrinc, de aztán rákapcsolták az 5G-t...

Cigány világ jön! – Ezt mondta a cigányasszony.

– Milyen különös! Segítségre vágyott, és tegnap éjjel eljött hozzá a segítő. Miért kételkednie abban, amit a cigányasszony mondott? Nagy tudása van a cigányasszonynak, nagyon nagy. A végtelen univerzum világából jött, és ott a tudás is végtelen. Sajnos egy csomó mindent nem tudott tőle megkérdezni, mert a hatalom rákapcsolta az 5G-t, és a gömb nem működött többé. Nem tudta meg azt sem, mit tegyen, ha eljön a cigány világ.

A boszorkány elmerengett.

A cigányasszony azt mondta, a cigányok mindig is alkalmazkodtak a körülöttük lévő népekhez, miért ne tehetné meg ő is ugyanezt, és alkalmazkodna a cigányok világához? A mágiában a visszafordítás törvénye szerint: minden, ami megtehető, vissza is fordítható. Tehát, ha őt parkolópályára teszi a cigány világ, akkor ez a folyamat vissza is fordítható.

A boszorkány tanácstalanul forgatta a kezében a cigánykártya lapját. Talán a sámándobját cserélje el cigánykártyára? Igen ám, de a cigány mágia minden csínját–bínját igazából csak a cigányok ismerik. Barnuljon le, hogy cigánynak higgyék?

A boszorkány összeráncolta a homlokát.

– Attól, hogy szoláriumban barnítom magam, még nem lesz belőlem cigány. Cigánynak születni kell, utólag nem válhat cigánnyá senki.

Mondjuk valahogy kitanulja a cigánykártya fortélyát, de ettől még nem fog tudni egy cigány világban boldogulni. Ahhoz még valami cigány varázslat is kellene, de semmit nem tud a cigány mágiáról. A boszorkányokról úgy tartják, hogy boszorkányüstben varázsfőzetet kotyvasztanak, és azzal varázsolnak.

Például róla a környéken úgy tudják, hogy varangyos békát főz a konyhájában, de hogy a cigány boszorkányok miből főznek varázsfőzetet – azt vajon ki tudná megmondani? A cigány mágia ősi titok, amit csak a cigány boszorkányok tudnak.

A boszorkány gondolatai elakadtak egy pillanatra.

– Egyáltalán a cigányok között vannak boszorkányok?

Aztán legyintett egyet.

– Szamárság! Boszorkányok mindenfelé vannak, még a jégtáblán az eszkimók között is, csak ők biztosan mirelit békából főzik a varázsfőzetet.

A béka főzéshez nem érzett sok kedvet, tanácstalanul bámult maga elé.

– A cigányok állítólag ürgét szoktak főzni, meg sündisznót, lehet, hogy a varázsfőzet is ezekből készül náluk? Sündisznót még talán lehetne fogni a környéken, napközben biztosan alszik néhány a bokrok alatt, mivel éjjeli állat. Álljon neki sündisznót főzni a konyhában?

– Pfuj!

Rázkódott össze a boszorkány hirtelen. – A sündisznó mindent megeszik, tücsköt bogarat összeszed. Azt a tüskés dögöt be nem hozza a konyhába! Akkor inkább már az ürge, az mégiscsak egy tiszta állat.

Igen ám! De honnan szerezzen ürgét? Az ürge nagyon fürge jószág, és nem is alszik a bokrok alatt. A kisállatkereskedésben sem árulnak ürgét. Az ürge mezei állat, vízzel szokták kiönteni az ürgelyukból, meg csapdával fogják.

Menjen ki a mezőre, keressen egy lyukat, és öntsön bele vizet? De nem csak az ürge lakik üregben, és vajon mennyi víz kell ahhoz, hogy minden mezei üreglakót kiöntsön a vackából, egyetlen öntött ürge reményében? Tűzoltóautót mégsem bérelhet, hogy minden lyukba öntsenek vizet, amit csak találnak.

A boszorkány gondolataiba mélyedt.

– A cigányasszony kerek-perec megmondta, hogy cigány világ jön!

Akkor mégiscsak kellene tenni valamit, talán mégis kellene ürgét fogni. Ha vízzel nem megy, akkor csapdával kell megfogni az ürgét! Na de azt sem tudja, hogyan kell az ürgének csapdát állítani.

A boszorkány a fejét csóválta.

– Másképpen kell megközelíteni ezt az egészet. Ehhez ki kell nyitni a varázskönyvet!

Tűnődött még egy kicsit, aztán fogta a varázsgömböt, és visszavitte a garázsba, ahonnét tegnap elővette. Az abroszt visszatette az asztalra, és elővette a laptopját.

– A terítőn lévő zsidó csillagok biztosan nem fogják zavarni az internetet – nyugtatta magát, miközben bekapcsolta a gépet.

Megkereste a mai világ varázskönyvét, a Google-t – ebben ennek a világnak az összes fortélya benne van.

– Ezzel biztosan megtalálom hogyan kell ürgét fogni.

A boszorkány gondterhelten keresgélt az interneten.

– Nem jó ez így – rázta a fejét, valami fortély kell ide, valami boszorkányos megoldás! Vajon hogyan állna neki ürgét fogni egy igazi cigány boszorkány?

A boszorkány tanácstalanul nézett körbe, és megakadt a szeme az itt felejtett cigánykártyán. – A SZERETŐ, – ez volt az első lap, amit a cigányasszony kihúzott a pakliból.

– Azt mondta: – „egy forró szerelem vár rád”.

A boszorkány elmerengett kicsit, aztán beírta a keresőbe, hogy cigányszerelem. A találatok között megakadt a szeme a cigány társkereső oldalán.

– Végül is... – töprengett magában – itt biztosan lehetne olyan ürgét fogni, amit meg tudnék főzni...

– Nem is komplikált – nézegette már a társkereső oldalát. – Egyszerű a regisztráció, néhány adat, fénykép, és kész.

Aztán elakadt az egyik mezőnél.

Név...

– Adja meg a rendes nevét? Nem ciki, ha valamelyik ismerős ráismer a névére? De mit keresnének az ismerősei a cigány társkereső oldalán? Á, jobb, ha nem a rendes nevét adja meg, nem lehet tudni, hogy a varázsgömb cigányaszonya nem került-e kapcsolatba valamelyik barátnőjével, és az is hasonló cipőben jár.

Némi tűnődés után beírta, hogy Varázs Klári.

- A Klári egészen jó név – nyugtatta magát.

A következő mező: Tölts fel egy fotót magadról...

– Hát ez nehéz dolog!

Pedig fénykép az kell, anélkül nem megy semmire. Van egy egészen jó fotója igaz, már több mint két éve, hogy készült.

– Egészen jól nézek ki rajta, bár az a szoknya már nem jönne rám  – vacillált, miközben a fényképet nézegette.

– Ez jó lesz!  – Döntött hirtelen.

Mostanra már többet nyom a mérlegen, de fő az önbizalom, aztán majd csak lesz valahogy. A fényképet gyorsan feltöltötte, de van még egy mező, „a mondj valamit magadról című”.

– Ide mit írjak? Néhány szó elég lesz, – gyorsan beírta: „teltkarcsú hölgy társat keres, nyitott szemléletű cigány úriember személyében”.

– Jó az úgy, hogy teltkarcsú? – Ha kicsit diétáznék, akkor lehet, hogy megint rám jönne a régi szoknyám… Egyáltalán mit jelent pontosan az, hogy teltkarcsú?

A fotóját nézegette.

– ...Az olyasmi, mint a karcsú, csak néhány helyen kicsit ki van párnázva, hogy puhább legyen...

– Hát... Nem is tudom – bizonytalanodott el egy pillanatra, de aztán erőt vett magán. – Nem szabad minden apróságon problémázni, ha előre akar haladni az ember! Különben is, a természeti népeknél a férfiak kifejezetten kedvelik a molett nőket. Náluk a telt női idomok, a termékenység istennőjét szimbolizálják.

– Mííí? Hogy termékenység? – Ráncolta össze homlokát a boszorkány – na azért ezt a termékenységet nem kéne erőltetni! Az istennő, az végül is maradhat, azzal nincs probléma, de a termékenység maradjon meg inkább, mint jelképes szimbólum…

– Akkor jó ez így? – Merengett, miközben a regisztráció megerősítése gombot bámulta. – De attól, hogy esetleg megismerkedik egy szimpatikus cigány férfival, még nem válik cigánnyá, és ugye a cigány világ a cigányoknak fog kedvezni.

Ahogy ezen gondolkodott, eszébe jutott, hogy a nagymamája mesélte, hogy egyszer, vitába keveredett a munkahelyén, valakivel. A nagymamája nagyon kardosan védte az igazát, és akkor azt vágták a fejéhez, hogy biztosan cigány, pedig nem is volt cigány a családban.

– Mondjuk, nálunk ez sem úgy megy, mint máshol a világban – töprengett – másfelé úgy van, hogy mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy tartozik-e egyik vagy másik népcsoporthoz. Nálunk meg ez úgy megy, hogy mások állapítják meg az illető etnikai hovatartozását, aztán szemrebbenés nélkül, mondjuk cigánynak minősítenek bárkit.

Ott van például Orbán Viktor. Róla sokan állítják, hogy cigány, holott nincs rá semmi adat, hogy cigányok lettek volna a felmenői között. Igaz, arról sem hallani, hogy Orbán Viktor cáfolni próbálta volna a cigány származásáról szóló pletykákat. De ha ez itt így megy, akkor viszont ő is nyugodtan állíthatja, hogy a nagymamája révén ő is egy kicsit cigány.

– Egyelőre még várok a diétával – morfondírozott magában a boszorkány – a szoknyámat meg fogom nézni, hátha ki lehetne engedni a derekából még valamennyit, az a szoknya feldobja a varázserőm.

Aztán megnyomta a regisztráció megerősítése gombot, és megjelent a képernyőn: „A regisztrációja sikerült, üdvözöljük a cigány társkereső oldalán”.

A boszorkány hátradőlt a széken, de aztán a tükörhöz ment, és beletúrt a hajába.

– Valamit kellene vele kezdeni – kócolta a haját jobbra–balra – majd felhívom a fodrász barátnőmet, hogy mikor ugorhatok be hozzá – nézegette magát a tükörben. – Egy jó frizura biztosan kell az ürgefogáshoz a mai világban.

A szeme a tegnap estéről előhagyott whiskys üvegre tévedt.

– Szó sem lehet róla!

Az üveget visszatette a helyére. – A szerelmi bájital összetevőjével spórolni kell, arra még szükség lesz a későbbiek folyamán!

A macska hízelegve sündörgött a lábánál. Lehajolt érte, felvette.

– Szép cica, ügyes cica – simogatta.

– Már kilátszik a fehér foltod, kezd lekopni a hajfesték – konstatálta, miközben a mancsát nézegette. – Talán nem is kellene befeketíteni – cirógatta a macskát – a cigányok szeretik a tarkabarka holmikat – filozofált a boszorkány. – A fekete macska amúgy sem előnyös, vannak, akik a fekete macska láttán, azonnal leboszorkányozzák az embert. Különben is modern időket élünk, a fekete macska már eléggé ódivatú manapság.

A macska nem tiltakozott, és egyetértése jeléül dorombolni kezdett.

– Esetleg több fehér folt kellene a bundádra – rakta az asztalra a macskát – ide kellene egy fehér folt, meg még ide is... – egész csinos tarka cica lenne belőled! Majd megkérdezem a fodrász barátnőmet, mivel lehetne kiszőkíteni a bundád...

– Nyaúúú!

Ugrott le hirtelen a macska az asztalról, és kiszaladt a konyhába. A boszorkány bizakodóan nézett utána.

– Fogok én még ürgét főzni a konyhában!